1929-es válság – A nagy gazdasági világválság

gazdasági-szótár

Az 1929-es válság, más néven nagy gazdasági világválság volt az egyik legnagyobb gazdasági válság, amely az iparosodott országok gazdaságát érintette.

Az Egyesült Államokból származik, onnan terjedt el más helyekre. Ennek a válságnak a vége nem tehető egy meghatározott és minden ország számára azonos pillanatra.

A nagy gazdasági világválság kezdete az Egyesült Államokban

A nagy gazdasági világválság kiindulópontjaként 1929. október 29-ét mutathatjuk meg, amely napra fekete keddként emlékezünk.

Ezen a napon soha nem látott értékekre esett az amerikai tőzsde. Bár az előző napokban kényes pillanatokat éltek át a tőzsdék, az október 20-i ősz a pánik érzésének rohamos terjedését váltotta ki.

Nem sokkal azelőtt, hogy ez megtörtént, a Wall Street-i befektetők azt hitték, hogy megkezdődött egy aranykor, amelyben a piacok hosszú ideig magas fokú stabilitás és magas árak mellett maradnak. Irving Fisher amerikai közgazdász odáig menne, hogy megerősítse a következőket ↓

A részvények árfolyama elérte a tartósan magas fennsíkot.

Irving Fisher (1867-1947)

A fekete kedd előtti héten instabil helyzetbe került a piac, amely az eddig tapasztalt eufória érzésével zárult. Így az első tünetekre a befektetők elkezdtek kivonulni a piacról.

Október 28-án, hétfőn a Dow Jones 13%-ot veszített. 29-én, kedden 16,4 millió részvény volt a tranzakciók volumene, a brutális árfolyamesés következtében. A Dow Jones az előző napi eséshez hozzáadott egy újabb 12%-os esést, ami azt jelentette, hogy a tőzsde mintegy 14 000 millió dollárt veszített.

Ettől a pillanattól kezdve a tőzsde az esések spiráljába került, amelyből hosszú időbe telhet a kilépés, és súlyos recesszióba sodorta az országot, amely sok más országot is megfertőzne.

Az 1929-es válság okai

Az 1929-es válságot kiváltó okokat illetően nincs egyértelmű konszenzus a közgazdászok és a történészek között.

A nagy gazdasági világválságot különböző áramlatokból próbálták megmagyarázni. A keynesianizmus és az intézményi közgazdaságtan, a monetaristák, sőt a heterodox közgazdászok is megfogalmazták értelmezéseiket...

Keynesi perspektíva

A keynesi áramlatok és az intézményi közgazdaságtan számára a nagy gazdasági világválság jövőképe a következő:

  • Az 1929-es válság az alulfogyasztás és a túlbefektetés kombinációjához kapcsolódott.
  • Ezzel egy fiktív gazdasági buborék keletkezett. Egy ponton bizalomvesztés következett be, ami a fogyasztás és a beruházási kiadások jelentős csökkenéséhez vezetett.
  • Ennek következtében a pánik terjedt, így sokan úgy próbáltak biztonságban maradni, hogy távol maradtak a piacoktól és készpénzben tartották pénzüket.
  • A készpénz az árak esésével reményt adott arra, hogy idővel ugyanannyi pénz több árut fogyaszthat el. Ez a tény súlyosbította az alulfogyasztás helyzetét, ami a gazdaságot is megsínylette.

A monetaristák magyarázata

Ennél az adatfolyamnál a kvázi a következők voltak:

  • A nagy gazdasági világválság eggyel több recesszió volt, mint amennyi ciklikus alapon a kapitalista gazdaságokat érinti.
  • A monetáris hatóságok szerepe azonban súlyosbította a helyzetet.
  • A monetáris politika – különösen a Federal Reserve – hatására csökkent a pénzkínálat, ami nem kedvezett a gazdaságnak.
  • Egyes szakemberek ugyanakkor felhívták a figyelmet arra, hogy defláció történt, amely növelte az adósság reálértékét.
  • Ami végül azt eredményezte, hogy azok, akik hitelt vagy hitelt kaptak, reálértéken többel tartoztak, mint amennyit kaptak.

A nagy gazdasági világválság következményei

A nagy gazdasági világválságnak számos következménye volt mindazokban az országokban, amelyeken keresztül terjedt. Ezek gazdasági, társadalmi és politikai okok voltak.

Gazdasági következmények

Gazdasági szempontból a nagy gazdasági világválságnak komoly következményei voltak.

  • Sok bank ment csődbe sok kölcsönt aláíró személy fizetésképtelensége miatt.
  • Emellett visszaesett a fogyasztás, ami az árak és a pénzforgalom visszaesését jelentette.
  • Számos különböző szektorból származó vállalat kénytelen volt bezárni. A kormányok a belső helyzet megoldását remélve protekcionista intézkedésekbe kezdtek.
  • Mindez együtt a gazdasági tevékenység lassulásához vezetett. Ennek eredményeként sok ország nemzeti jövedelme és gazdagsága aláásott.

Társadalmi következmények

Ebben a gazdasági kontextusban jelentős társadalmi következményei voltak:

  • A munkanélküliség riasztóan és széles körben emelkedett.
  • Ráadásul azoknak a dolgozóknak, akiknek sikerült megtartaniuk munkahelyüket, drasztikusan csökkent a bérük.
  • Ezzel nőtt az egyenlőtlenség, és kihatott a társadalmi kohézióra és a rendszer stabilitására.
  • Az 1920-as években sok nyugati országban elért jóléti szint csonka volt.
  • Ez azonban nem csak a munkásosztályt érintette. A középosztályok elszegényedtek, ami nagy társadalmi polarizációt okozott.

Politikai következmények

A politikai következmények talán a legszembetűnőbbek voltak.

  • A liberális demokráciákat kezdték megkérdőjelezni, különböző politikai és ideológiai áramlatokból.
  • Egyes országokban a fasiszta természetű totalitarizmusok, amelyekre Németország és Olaszország a fő példa, sok embert elcsábított, akik kiútra vágytak az átélt nehéz helyzetből.
  • Másrészt más szektorok a szovjet szocializmust kezdték lehetséges alternatívaként látni.
  • A sok különbség ellenére az állam gazdasági beavatkozása, bár sok árnyalattal, közös elem volt.
  • Az állami beavatkozások alkalmasnak tűntek a válság hatásainak enyhítésére.

A fasizmus térnyerésével kapcsolatban a második világháború az 1929-es nagy gazdasági világválság vagy válság közvetett hatásaként fogható fel.

A liberális kapitalista rendszerű országokban is beültetik a gazdaságba való beavatkozás gondolatát. Példa erre az 1933 és 1938 közötti amerikai New Deal. Célja a lakosság legszegényebb rétegeinek támogatása, a pénzügyi piacok megreformálása és az amerikai gazdaság újjáélesztése volt a gazdaságba való állami beavatkozás programja révén.

Címkék:  adminisztráció kultúra passzol 

Érdekes Cikkek

add